Magyarország bruttó államadóssága 20 ezer milliárd forint, ami a GDP 79 százaléka - derül ki az MNB friss adataiból. Ezt emberi ésszel felfogni sem lehet, hogy ez mennyi pénz….

Az MNB előzetes adatai szerint az államháztartás nettó finanszírozási igénye a 2009 harmadik negyedévével záruló elmúlt egy évben 1549 milliárd forint, a GDP 6 százaléka. Ez 2007. harmadik negyede óta a legmagasabb tizenkét havi deficit az előző negyedévi 5,6 és az első negyedévi 4,6 százalékot követően. A romlás két oldalról is erősödik: csökken a GDP és nő az adósság. Hol lehet ezt az önemésztő folyamatot megállítani?


Ezt még az unokáink is fizetni fogják, de lehet, hogy akkor sem fog elfogyni. Az igazi gond nem is az, hogy hitelt vett fel az ország, hanem az, hogy ezt a pénzt mire költötte. Nem fejlesztésekre, a jövőt meghatározó, életünket könnyebbé, a gazdaságunkat fejlődőképessé tevő hitelek voltak ezek, hanem a „működésre” ment el a pénz.



A rendszerváltást követően szépen fokozatosan mindent eladtunk: a gyárakat, a bankokat, a közszolgáltató cégeket, lassan elfogy a termőföld, az erdő, a vízkészlet, stb. Kihagytam valamit? Állami tulajdonban csak olyasmi maradt, aminek névleges értéke van csupán, de nem „piacképes”, minden mást már pénzé tettünk.



Először a felhalmozott adósságunkat fizettük ki a befolyó bevételekből, de aztán az adósságot ismét sikerült felpumpálni. Politikai ígérgetések, 13. havi nyugdíj és más, erőn felül történő szociális terhek vállalása mellett a korrupció, a hatékonyság teljes hiánya, a „központi elosztó rendszerek” átszervezésének elmaradása és az ezer kompromisszum, amit egy rosszul működő demokráciában a buta vezetők csak megköthetnek – mind pénzbe került. És a számlát egyszer valakinek ki kell fizetnie.


Hogy állnak az emberek anyagilag?


Az előzetes MNB adatok szerint a háztartások nettó finanszírozási képessége (pénzügyi megtakarítása) a 2009 harmadik negyedévével záruló elmúlt egy évben 881 milliárd forintot tett ki. Ez a GDP 3,4 százalékát éri el. A pénzügyi eszközök esetében az utolsó negyedévben a devizabetétek és a nyugdíjpénztári követelések növekedése volt jelentős, miközben a készpénz, a központi kormányzat értékpapírjai és a tőzsdei részvények számottevően csökkentek. A kötelezettségek esetében a forinthitelek növekedése és a devizahitelek ennél valamivel nagyobb csökkenése volt jellemző. A forint kismértékű árfolyamváltozása nem gyakorolt jelentősebb hatást a pénzügyi eszközök és kötelezettségek értékére a harmadik negyedévben.




Ezzel ellentétben gyorsuló elszegényedést lehet tapasztalni. Van egy szűk réteg, aki a „rendszerváltás” győztese, vagyonosodásának mértékét nem is lehet felmérni, megbecsülni és vannak a másik oldalon a tömegek, akik az elmúlt 20 év vesztesei: rosszabbul élnek, mint a szocializmusban.